Avalon

Miért van az,hogy mindig a szerelemnél lyukadok ki?...elvileg nem is hiszek benne.. Mondjuk gondolkozni attól még lehet rajta..vagy épp azt bebeszélni magamnak,hogy nem én vagyok a hülye,egyszerűen csak senki nem jött még rá rajtam kivül,hogy valójában egy nemlétező ábrándot kergetnek..az a baj,hogy mindenki.Nem akarok igazából felhozni név szerint senkit,de egy barátom rendesen hajszolja,erölteti..mert,hogy ő már családot akar,stb..(megjegyezném h huszas évei elején van..) Szerintem pont,ha hajszolja,nem fog rátalálni..mondjuk amugyse..mivel nem létezik...de igy legalább tudok vmi elfogadhatót is mondani tanácsként..Mondjuk irónikus,hogy pont én adok tanácsokat,és pont én irok egy blogot a szerelemről..
Amugy biológia az egész..a szenvedély,vágy,stb..kb 3 évig,és ezzel még sokat is mondtam.
Addig rendben van,hogy tapasztalat,de,hogy a csalódás jó,mert erősiti az embert..a fenét..
A felesleges csalódás,mint a szerelem,amit magunknak okozunk az nem épit..inkább csak saját önértékelésünket viszi negativ irányba...merthogy a mi hibánk,stb..
Másrészt igen,az ember társas lény...de hol volt az irva,hogy egy társ kell neki élete végéig?? És itt már megbukik az egyház demagóg hülyesége...(vallásos vagyok,de nem hiszek az egyházban,és a papok bölcsességében,de erről majd máskor)
Szóval tegyük fel,hogy társra van szükség...igazából azt se irta meg senki h ez egy pár,szerelem,stb...lehetne akár barát is...ember=társas lény=soksok barát,háziállat,egér,aranyhal..mittudomén..

Ahogy egy filmben tökéletesen megfogalmazták...a szerelem egy mikulás a felnőtteknek..hogy tudjanak miben hinni..
Ábránd amit üldözhetnek...ha azzal jár a csalódásmentes élet akkor köszi nemkell..

Alapvetően nem voltam én ilyen..nem is mondom magam tapasztaltnak,18vagyok csak..
De szerintem erre mindenki rá fog jönni előbbutóbb...

Mostmár,hogy ilyen rohadt őszinte vagyok azt is leirom,hogy habár a szerelemben nem,de abban hiszek,hogy mindenkinek van másik fele....aki kiegésziti,de közben sokban meg is egyeznek...de ez lehet barát..nem nevezhetjük el a szerelemnek..ostobaság lenne...mondjuk az ember alapvetően ostoba,mert mindig kapaszkodni akar valamiben,amit magának teremt meg..

Jut eszembe,jó volt a napom..mindjárt indulok fényképezni Tiszapartra egy baráttal...nem,nem romantikus..